F*ck MÁV

Ó, hogy azt a jó büdös kurv@ élet... Hogy lehet ilyen eszement társaság ez a szerencsétlenség?! A toalett állapotába most nincs sok kedvem beleköti, én még nem szenvedtem annyit, hogy legyen értelme, meg asszem csak az újakon használtam... kétszer(?),  az viszont rendkívül kulturált. Ezt a témát én most nem fogom kivesézni, mások szerintem már nem egy módon fejezték ki őszinte tiszteletüket a vasúti WC tisztán tartása felett. Ellentétben az ellenőrökkel való viszonyom... vagyis... én esküszöm nem csináltam semmit, és tisztelem a türelmüket, hogy azt a rengeteg hígagyú és egyéb elme roggyant utast el tudják viselni, de emellett vannak olyan alkalmak, amiket nem igen tudok hova tenni.

A napokban tértem haza egy olyan tábor féléből. az útvonal úgy nézett ki, hogy; Mezőkövesd - Keleti  pályaudvar - Zugló - Üllő. Egyszerű biztos, és eme csodálatos országban, ahol a vonatok menetrend szerint késnek, még gyors is. Oké, hogy az út össz' idő tartalma megvolt az három óra minimum, de se felső vezeték szakadás (lopás), se sín csere és még a vonat se adta be a kulcsot fél úton. Akkor mi lehet az ok, amitől felhúztam magam?

Mivel a táborhely és a vasút állomás, no meg az az útvonal, ami Zugló és Keleti között húzódik, sem egy rövid út gyalog, Annie fogta magát, és biciklire pattant. Félreértés ne essék, szeretek, sőt imádok sétálni, csak Brazília óta összeszedtem egy kis gyulladásos valamit a lábamon, ami miatt, nem tudok hosszú távon gyalogosan közlekedni. A bicikli szállításnak egyetlen hátránya van, az pedig ugye az arra való jegyváltás, és mivel vidéken már egyre inkább van lecserélve az ablakos módszer azokra a kicseszett automatákra, így nem tudtam biciklis jegyet venni, csak vonaton, ott viszont csak és kizárólag kéz pénzzel lehet. Ennek tudatában elraktam magammal minden féltve őrzött pénzemet, kemény ezer forintot és megrohamoztam az három perc múlva érkező vonatot. Mákom volt, mert szinte az állomás mellett lakom. A vonat jött, az ellenőr Szemeretelep után a biciklis kocsit is meglátogatta, majd ment tovább útjára. Zuglónál leszálltam, áttekertem a Keletibe, megvettem a jegyet - már embertől - és indultam tovább a Sátoraljaújhely felé beállított vágányhoz. 

Mivel korábban már utaztam ezen a vonalon, - ugyan ebbe a "táborba" - van némi tapasztalatom az erre közlekedő vonatokkal és annak népével. ugye biciklivel vagyok, de a vonatnak nincs ennek a szállítására alkalmas kocsija. Előző alkalommal sikeresen betuszkoltam egy fülkébe, de mivel most egy picivel nagyobb eszközzel utazom, ezt nem tehettem meg, hanem csak otthagytam az ajtónál. Elindul a vonat, jön az ellenőr és kérdi, enyém-e a bringa. Mondom neki, igen, mire kioktat, hogy a vonat másik végébe kellett volna azt raknom, ahol van "olyan akasztó izé". - Nem viccelek, tényleg ezt mondta! - Miközben hallgattam a rendkívül kulltúrált szókinccsel megáldott urat, érveltem én is, hogy én meg onnan jöttem, megnéztem és egyáltalán nem volt ott semmiféle "akasztó izé", és odaadtam neki a jegyemet, ellenőrzésre. Nem kifejezetten értettem a szituációt és a reakcióját. Nekem se reggelim, se ebédem, csak egy fél zacskó mogyoróm és egy már kicsit meleg vizem maradt vacsoráig.

A visszaút is megért egy külön misét, de az szerencsére már csak Zuglótól. Ugye kéz pénzem már nem marad - mert el ment mogyoróra... aminek a fele a sínek között végezte - így a szerencsére bíztam magam, mivel se kedvem nem volt, se időm nem maradt beállni abba az eszement nagy sorba ami a fullasztó meleg és nem mellesleg zárt pénztár épületen kívül is tartott. Jött a vonat, láttam leszállni az ellenőr urat is, és még a felszállás előtt gondoltam, megkérdezem, úgy vannak-e még a dolgok, mint az a kis Brazil kiruccanásom előtt volt. Akkor még elvileg úgy volt, hogy volt valami nyári kedvezmény, hogy hétvégén a Budapest bérlettel rendelkező utasok, ingyen szállíthatják a biciklijüket. Na mit ad Isten, fel se hoztam a kedvezmény témáját, de mára párbeszéd elején tudtam a vég kifejletet. Nincs pénz, nincs jegy, nincs út - anyja pics@ját. Na nem baj. A vonat elment, én meg biciklistül beálltam a sorba. Ó, hogy szakadna rám az ég!

Na akkor jegy megvan, egy kellemes meleg délutánon eltelt egy óra plusz harminc perces késés után végre megérkezett az a kibeb@szott vonat és indulhattam végre haza. Egyetlen pozitívum, ami volt, a szerelvény légkondicionált volt. Lassacskán megérkezett az ellenőr, készítettem elő a jegyemet, Már látta a Budapest és Ferihegy - Üllő bérleteimet, de a bicikliset még nem. Már éppen indult volna el mellettem valami köszönöm félét mormogva, mikor még az orra alá dugtam a jegyet. Na mondom, ezek nem normálisak. Közli velem az úr, hogy kedvezmény van, és fölöslegesen vettem meg azt a kib@szott jegyet. Ütőeres fejem, s szemem szikrát szór, egy rendkívül barátságos mosollyal az arcomon köszöntem el az ellenőrtől, és minden egyéb megnyilvánulásomat visszafolytva mentem tovább.

Mellesleg, tanulva az odafele elkövetett hibámból, két darab másfél literes üveg vizet vittem magammal, ami már fél úton elfogyott, szóval Vecsésnél már nagyon mehetnékem volt a WC irányába, de mivel három szuperpigmentált (cigány) figyelte az enyhén romos állapotban lévő biciklimet, nem volt kedvem elmenni a pontosan előttem elhelyezkedő fülkébe, hogy könnyítsek magamon.